Magamról…
Hol kezdjem?
Földi Tamás vagyok. Színész, szinkronrendező, fényképész, meg sok minden… 🤔
Ez az oldal a fényképészetről szól, de ha magamról kell írni, és azt akarom, hogy teljes legyen a kép, akkor messzebbről kell kezdenem.
Kedvenc versemben József Attila ezt írja:
„Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb.”
Valahogy így vagyok én is…
1970-ben születtem Budapesten. Van egy polgári szakmám, villanyszerelő. Bevallom, ez soha nem érdekelt.
Aztán kicsit tanultam külkert, de ez sem volt az, ami nagyon felizgatott. Mert eredetileg színész szerettem volna lenni, így gondoltam egy nagyot, és az is lettem.
A GNM tanodában kezdtem, majd az akkor még Arany János Színház (ma Új Színház), színészképző stúdiójában tanultam. Innen két év után leszerződtem a Független Színpadhoz, majd egy évvel késöb, a Budapesti Kamaraszínház színésze lettem. Ennek a társulatnak több mint tíz évig voltam a tagja. Volt szerencsém a szakma legnagyobbjaival egy színpadon szerepelni: Psota Irén, Piros Ildikó, Csákányi László, Zenthe Ferenc, Sztankay István, Tordy Géza, és még sorolhatnám.
A színházzal párhuzamosan több rádiónál dolgoztam műsorvezetőként, majd az akkor még létező 92,9 Star Fm On Air promóciós vezetője lettem.
Szak-, sors-, és kortársaimhoz hasonlóan az „igen magas” színházi fizetésemet szinkronizálással egészítettem ki.
2011 óta a Filmbox csatornahangja vagyok.
Forgattam filmekben, sorozatokban, kezdve a szépemlékű Familia Kft.-től, a kereskedelmi csatornák összes napi sorozatáig.
1997-ben megalapítottam a saját szinkronstúdiómat, ahol több száz film szinkronját rendeztem meg, olyanokat, mint pl. a Macska-jaj, vagy a Király beszéde. És még nagyon sokat. Ha a film végén azt mondják be, hogy a szinkron az Active Kommunikációs Kft. műtermében készült, akkor ahhoz közöm volt/van.
Öt csodálatos gyermekem van: Gabi (1990), Levente (1996), Csenge (1998), Teodóra (2007), és Botond (2016).
Na és akkor a fotózás, ha már… 😊
2002-ben kezdődött komolyabban. Portrékat készítettem. Ma is ezt szeretem a legjobban. Embereket fotózni. Megmutatni azt, ami nem csak egy kép, hanem az, aki mögötte van. Az embert. Mindenkiről lehet jó képet készíteni, csak meg kell látni, és meg kell tudni mutatni őt. Már pedig mindenkihez van kulcs! Akkor a kép nem csak jó, és szép lesz, hanem ott lesz bene az élet, a belső kisugárzás. Igaz ez akár az esküvő fotózásra is. Élet, különleges töltés van a képeken, ha nem csak a gombot nyomogatjuk, hanem megtaláljuk azt, ami miatt, ha ránézünk egy fotóra, azt érezzük, hogy ezen minden „rendben” van. És a kép visszahozza azt a pillanatot, azt a hangulatot, azt az érzést, amit akkor éreztünk, éltünk, mikor a felvétel elkészült.
Elcsépelt hasonlat, a meglebbenő függönyről, meg a nyitott ablakról. A jó képen ez ott van. Nem az ablak, nem a függöny. A lebbenés.
Erre törekszem.
Sokat segít a fotózásokon az eredeti szakmám, mert azt gondolom, hogy a jó emberismeretem, a kommunikációm segít fotóalanyaimat feloldani, és megnyílni.
2004 óta fotózom színész kollégáimat. Stúdiónk weboldalán közel 500 portré van művészekről, akiknek sokszor az arcát nem, csak a nevét, hangját ismerik az emberek.
Fotózom rendezvényeket, állatokat, reklámot, ételt, modellt, aktot… Mindent, amiben ott a szépség. Márpedig az mindenben ott van. Csak észre kell venni.
Ha Ön is kíváncsi rá, kérem, vegye fel velem a kapcsolatot!
Földi Tamás
További információk rólam, egyéb munkáimról:
